|
|
||
|
A szülői szeretet kifejezése néha nehéz. Ha a gyermek nem kapja meg, fejlődése negatív irányba fordulhat. Ráadásul minden gyermek mástól érzi, hogy szeretik... |
||
|
|
||
|
|
|
„Nehéz röviden összefoglalni, hogy milyen is volt a gyermekkorom. Az biztos, hogy a szüleim csak saját magukkal voltak elfoglalva. Rengeteget dolgoztak, és sok barátjuk volt – mindez annyira lekötötte őket, hogy rám nem is maradt idejük. Számtalanszor előfordult, hogy napokig nem is láttam őket, hiszen már aludtam, amikor hazaérkeztek. Egyszer aztán megkérdeztem, hogy érdeklem-e őket egyáltalán? Azt felelték, hogy igen, és az, hogy lehetőséget biztosítanak az önállóságra, a szeretetüket bizonyítja. A középiskolában már problémásnak minősítették a magatartásomat, és a későbbiek során rendőrségi ügyeim is voltak. Bár szeretetet így sem, de legalább figyelmet kaptam.”
A személyiség alakulásában nagyon fontos szerepe van a szülői szeretetnek. Néhányan, akik ezt nem kapják meg, kirívó magatartással próbálják meg elérni azt, hogy a szüleik észrevegyék őket. Mások pedig nagyon mély szomorúságot éreznek. (És nem is mindenki tudja, hogy miért!) Megint mások pedig saját magukat kezdik el hibáztatni.
A gyermek érzelmi igényeinek komoly elhanyagolása nem is olyan ritka jelenség. Ez megnyilvánulhat úgy, hogy a szülők kevés időt töltenek a gyermekeikkel; de úgy is, hogy - bár foglalkoznak vele – nem ismerik el az igényeit, a személyiségét. Például a szülő kizárólag olyan ruhákat és játékokat vásárol, amelyek neki, a felnőttnek tetszenek – közben pedig meg van győződve arról, hogy a gyermeke érdekében cselekszik. (De ilyen helyzet lehet az is, ha a gyermek és a szülő nem értenek egyet az egyes különfoglalkozások szükségességét illetően.)
A gyermeknek a szülei feltétel nélküli és állandó szeretetére van szüksége. Az anyagi javakkal történő elhalmozás, de még a szeretet szóbeli kifejezése sem feltétlenül elegendő. A gyereknek éreznie kell, hogy szeretik - és attól lesz igazán nehéz a helyzet, hogy minden gyerek mástól érzi ezt.
Nem kell minden szabadidejét a gyermekével töltenie - de az fontos, hogy rendszeresen biztosítson a számára olyan időszakokat, amikor kizárólag rá figyel. Ilyenkor játsszon vele, valamint hallgassa meg a mondandóját. Beszélgetés közben tartson szemkontaktust! Ne vágjon közbe, és ne kritizálja gyermeke érzéseit. (Ez néha elég nehéz, pl. akkor, ha a testvérével kapcsolatos negatív érzéseit fejezi ki.) Fogadja el a hallottakat, és legyen empatikus - tehát próbálja meg elképzelni, hogy Ön hogyan érezne hasonló helyzetben. (Ez sem könnyű feladat, de mindenképpen megéri megpróbálni.)
A testkontaktus is nagyon lényeges. Ez alapvetőnek tűnik - annak az oka, hogy mégis megemlítjük, az, hogy gyakran idő előtt abbamarad. Nem csak a legkisebbek igénylik a simogatást, megpuszilást! |